Az a helyzet, hogy szeretem a teát és minden este netezés közben elfogyasztok egy nagy csészével. Tegnap esete is kortyolgattam volna a forró nedűt, de nem volt sehol kockacukor. Feltúrtam a konyhaszekrényt, megnéztem minden tányér alatt, hátha maradt még pár köbcenti, de csak egy rozsdás flambírozókészlet és egyéb futurisztikus szerszámot találtam. A túrkálás közben eszembe jutott a nagymamám, akinek a gardróbjában is annyi bizbasz gyűlt össze az évek során, hogy a Csendes-óceánon rendre zátonyra futottak hajók, mert összebaszkurálta az iránytűiket.
Már majdnem beletörődem, hogy cukor nélkül iszom a teát, és a fanyarú csersav csiklandozva mardossa majd pofazacskóimat, amikor eszembe jutott Kristóf. Ő egy Műegyetemista, a lakótársam, tipikus kockafej, bár inkább ovális. Ő épp egy beadandó feladaton dolgozott, egy Unity-s játékon és épp akkor lett kész amikor én beléptem a szobába. Megmutatta a remekművet és amiközben lestem a monitoron suhanó pixeleket eszembejutott az évszázad üzleti manővere ami még Leonardo DiCapriónak, a vólsztrít farkasának se jutott volna eszébe: Digitális javakra cserélem a cukormámort!
Agyam irdatlan nagy C6-H12-O6 hiányban szendvedett, és igen csábítóan csillogtak a cukorkristályok elmémben, így hát megegyeztem vele, hogy két kockacukorért lebloggolom a játékát, amit most írt - hisz úgyis tesztelőkre van szüksége!
A Future Cop egy retro játék. Hogy lehet valami retro, ha a jövőben játszódik? A játékstílusa és a grafikája miatt! Egy kis pixelemberrel vagy, aki válogatott fegyverekkel száll szembe az űrlényekkel és közben csavarokat eszik! A sztori nem bonyolult: Balról jobbra mész, az űrlények pedig jobbról balra. Aki játszott a Duke Nukemmel, annak ismerős lehet az octabrain kinézetű nagyfejű, polipszerű ellenségáradat.
